drPreventor - Blog

A gyermekszoba titkai - avagy a hamis biztonságérzet

Thu, 21 Aug 2025 07:57:00 +0000

(Olvasási idő: 6 perc)

2025 tavaszán robbant be a Kamaszok című Netflix sorozat, amely talán minden eddiginél világosabban megmutatta, hogy nagyot téved a szülő, ha azt hiszi, hogy gyermekét nem érheti baj, ha otthon ül, s a szobájában van. A héten pedig élő adásban halt meg egy francia streamer, akinek a műsora arról szólt, hogy műsorbéli partnerei különféle módokon bántalmazták, alázták meg. Hogyan függnek mindezek össze? Olvasd el a bejegyzést, s megtudod!

A szülők évtizedeken, de talán évszázadokon keresztül attól kellett tartsanak, hogy gyerekeik felügyelet nélkül vannak valahol a veszedelmes világban, lógnak a barátaikkal, bandákba verődnek, céltalanul csellengenek, aminek könnyen lehet a vége valamiféle, sokszor csak a szülő szemével tragédiának látott, olykor mindenki más, adott esetben a jog által is elítélendőnek, megvetendőnek, katasztrófának ítélt cselekedet.

Aztán jöttek a 90'-es években az új technológiai eszközök, a Nintendo, az asztali számítógépek, majd aztán az 'X-Boxok' és a 'PlayStationök', amelyek hirtelen visszarántották a gyermekeket a biztonságot jelentő szülői házba. A gyerekek teljesnek tünő felügyelet mellett töltöttek órákat a nappaliban, joystickokkal és konzolokkal a kezükben, ugráltak színes kis figurákkal, Super Marióként hódították meg pályákat, harcoltak Perzsia hercegeként, aztán órákat fociztak a FIFÁ-val, hogy végül éjszaka GTA sztárok legyenek, vagy Need for Speed versenyeken legyenek ők a legjobb sofőrök.

Emlékszem, amikor 15 évesen először gépet kaptam, az első nyárra engem is beszippantott a gamer lét: sorban faltam a Castle of Wolfeinstein, a Maffia, a Call of Duty és a Medal of Honor típusú játékokat, de soha nem felejtem el azokat az éjszakakát, amikor Max Payneként álltam bosszút elvesztett feleségem és gyermekem miatt, s végtelennek tűnő "bullet time"-okban végeztem ki mindenkit.

Mondhatnánk, hogy lám-lám, mégis ember lett belőlem, felnőttem, apa lettem és még tömeggyilkos se vált belőlem, sőt, rendőrként mások jogait és életét védtem. Ma már lassan visszasírjuk ezeket az időket, hiszen ezeknek az offline játékoknak még voltak korlátaik. Erőszakosnak tűntek, de igazából agresszivitásuk meg sem közelíti mindazt, amivel ma gyerekek a videókon, illetve chatelő más társaikon keresztül találkozhatnak. A 2000-es évek elítélt és károsnak gondolt játékait csak gépen lehetett elérni, nem tudtál közben másokkal chatelni, csak hosszú út megtételével jutottunk el oda, hogy ma már a gyerekek bárhol, bármit szabadon elérhetnek, kommunikálhatnak egymással, idegenekkel.

A régi, fiktív offline küldetések olyan 'hibrid, online valóságra' (micsoda oximoron) cserélődtek, amelyben a metaverzum végtelenségével találkozhatnak a gyermekek, többnyire tényleg mindenféle kontrollt, felügyeletet nélkülözve. Ahol ráadásul a szülő teljes mértékben járatlan, legalábbis többnyire. E járatlanságból fakadóan fél is tőle, sokszor a homokba dugja a fejét, úgyse értek belőle semmit. Csak benéz a szobába, s míg korábban felháborodott azon, hogy már megint embereket öl a gyerek, addig most azt látja, hogy fia-lánya videókat nézeget a telefonján, semmi rosszat nem csinál.

Kivéve, ha olyan tartalmakat néz, mint amilyet a francia streamer, Raphael Graven, Jean Pormanove néven tett haláláig közre, amely arról szólt, hogy mások a videóban különféle módon bántalmazták, sértegették őt, mert az vicces. Kivéve, ha 12 évesen fájdalmas anális behatolásokról szóló gang-bang videókat néz a gyermek, amiből csak annyit lát, hogy ha elveszti a szüzességét, s lesz barátnője, akkor a partnerének az lesz a jó, ha minél jobban fáj, ha megalázzák. Kivéve, ha az Instán és a TikTokon követett sztárok, celebek, influenszerek mindegyikének tökéletes a teste, csodaszép mindene, miközben rajta 20 kg túlsúly van, vagy csak szimplán nem annyira szép, így értéktelennek gondolja magát. Kivéve, ha olyan challengekkel találkozik, amelyekben pillanatnyi figyelemért cserébe le kell vetkőzni a videóban, vagy éppen meg kell inni egy üveg vodkát húzóra. Kivéve, ha ... a társai csúfolják, kirekesztik, kiközösítik. Kivéve, ha ...

A felsorolás sokáig lenne folytatható, túl sokáig. Ezért nem értem a szülőket, akik a technológiától való félelmükben teljesen magára hagyják a gyermekeket ebben a sokszor veszélyes világban. Ha régen féltünk attól, hogy baja eshet a gyereknek az offline térben, s hoztunk szabályokat (Sötétedésre érj haza!), akkor miért nem tesszük ugyanezt az okoseszközök, a digitalizáció korában?!

Tudom nehéz, nagyon nehéz. Hiszen mindenhol ott van, a mi zsebünkben is. Nem is IT szakértővé kell válni, de igenis kell hozni szabályokat, mindenkire érvényes normákat, le kell ülni, beszélgetni ezekről a témákról. Ha kamasz a fiad, kérdezd meg tőle, hogy mi az a Kick, amelyen a francia streamer videói voltak! Beszélgess vele, hogy mit gondol erről!

Mert ahogy régen, úgy a tiltás és az elrettentés itt sem fog működni. Közös normaalkotás, családi netikett (online térhasználati etikett) valamennyit igen, de a legtöbbet az, ha kapcsolatban maradsz a gyermekeddel. Ha érdeklődsz aziránt, amit éppen a szobájában csinál. Ha pedig nem tetszik, amit csinál, akkor mutass alternatívát: vidd el, hívd el, légy vele. Fussatok, sétájatok, mozizzatok, legyetek együtt. Tudom, könnyen mondom, a serdülő majd jól ránkvágja az ajtót... akkor ülj mellé, és kicsit próbálj meg nyitni az ő világa felé. Nem azért, mert gamer akarsz lenni, a YouTube sztárja, csak hogy érezze a gyermek, hogy Veled bármit megoszthat.

Mert végülis mi marad eszközként a kezedben, ha meg akarod védeni őt? A kommunikáció, hogy elmondja neked, ha valami bántja, ha valami történt vele. Ha valaki egy hibáját kihasználva további képek küldését kéri és zsarolja... például azzal, hogy ha nem küld, akkor az első képet elküldi a szülőknek. Ekkor villanjon be a gyermekünkben, hogy rendben, küldd ... én már rég megbeszéltem ezt anyával és apával!!!

(Fotók forrása: www.pexels.com)

Mire figyeljünk szülőként a nyári szünetben?

Fri, 13 Jun 2025 09:59:00 +0000

(Olvasási idő: 8 perc)

A nyári szünet sok gyermek számára a felhőtlen kikapcsolódás időszaka, ám a szülőknek fontos előre gondolkodniuk és felkészülniük a lehetséges veszélyhelyzetekre, főként akkor, ha gyermekük egyedül marad otthon, vagy önállóan vesz részt programokon. A balesetek megelőzése mellett kiemelten fontos a biztonságtudatosság fókuszba helyezése, amelynek alapja a tudatos döntéshozatal és a felelősségvállalás, továbbá a bizalom.

A nyári időszakban alapvetően változik meg a gyermekes családok mindennapi rutinja: június közepén véget ér az iskolai oktatás, júliusban bezárnak a bölcsik és az óvodák is. Sokan ilyenkor veszik ki a szabadságukat, hogy minél többet lehessenek a gyermekeikkel, legalább ugyanennyien azonban ebben az időszakban is kénytelenek dolgozni. S ahogy idősödik a gyermek, úgy marad egyre többet egyedül, vagy vesz részt különféle programokon, távol a családtól. Nézzük röviden át, hogy milyen veszélyek leselkednek a fiatalokra a szünidőben, s hogy mit tud tenni a szülő előrelátó óvintézkedésként!

Egyedül otthon - biztonságban maradni

A szülőknek fontos reálisan felmérni, hogy gyermekük életkorának és érettségének megfelelő-e, hogy egyedül maradjon otthon akár néhány órára, akár hosszabb ideig. A kisebbeknek alapvetően a balesetekkel gyűlhet meg a baja, épp ezért célszerű az otthoni eszközök használatának kontrollálása. A kontroll kétirányú lehet: egyrészről tegyük el hozzá nem férhető helyre a veszélyes és gyúlékony anyagokat, másrészről üljünk le és beszélgessünk a gyermekünkkel az egyes használati tárgyak funkciójáról, igénybevételi módjairól.

Ne feledjük, az elrettentésen alapuló, kioktató jellegű, frontális kiselődásoknak nincs értelme. Sokkal jobban járunk, ha együtt gondolkodunk a gyermekkel, s számára megfelelő kommunikációs csatornákat keresünk. Ilyen például a kisebbek esetében egy mesekönyv. Ajánlom mindenkinek Nógrádi Gábor, Cakó Ferenc illusztrációival ellátott 'Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj" című mesekönyvét. Emellett sokat segíthet az eszközök közös használata, hiszen itt is él a régi mondás: "Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem".

Érdemes vészhelyzeti forgatókönyveket is átbeszélni, begyakorolni:

mi van akkor, ha tűz üt ki?
mit kell tenni baleset esetén?
kit értesítsünk, mik az ingyenes hívószámok?
gyakoroljuk el, hogy mit kell mondani a telefonba...stb.

Míg évekkel ezelőtt a balesetek elkerülése mellett alapvetően arra hívtuk fel a figyelmet, hogy idegent a gyermek a házba ne engedjen be, legyenek jelszavak, amiket a gyermek egy idegentől kér, legyen körültekintő, ma már vigyázó szemeinket inkább az online térre kell vetnünk.

Bár az egyetlen szülőtől sem elvárható, hogy egyik napról a másikra informatikus és rendszergazda legyen, azért célszerű alapszinten megtanulni, hogy hogyan lehet az appok és tartalmak hozzáférhetőségét kontrollálni, hogyan lehet az internetelérést időkeretek közé szorítani. Nagyon egyszerűen működik például a Google Family Link, amellyel időt és tartalmat is felügyelhetünk. (Részletes használatról ITT olvashatsz.) A gyerekek persze nagyon kreatívak a szabályok kijátszásában, ezért folyamatosan felül kell vizsgálni az alkalmazott védelmi eszközöket.

További szülői felügyeletet biztosító applikációk:

Norton Family
McAfee Family
Eset Internet Security

Éjszaka célszerű a teljes internethozzáférés megszüntetése, hogy kellően kipihenhessék magukat gyermekeink. Minél kisebbekről van szó, annál fontosabb az idegrendszeri és kognitív képességeik fejlődése szempontjából, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alvást tudhassanak magukénak.

A WHO két év alatt semmiféle képernyőhasználatot nem javasol, utána pedig nagyon fokozatos és lassú ütemben történő hozzáférést kellene biztosítanunk. Vannak persze olyanok is, akik a teljes tiltás mellett teszik le a voksukat, de egy bizonyos életkor felett ez már többnyire nem lehetséges, mert a gyermek különféle csoportokból értesül az őt érintő releváns információkról.

Fontos ugyanakkor látni, hogy a tiltás, kontroll önmagában itt sem elegendő! Beszélgessünk a gyermekkel, esténként, főleg a szünidőben próbáljunk meg minél több közös játékot kitalálni, társasozzunk, kártyázzunk, mutassunk alternatívát a telefon nyomkodása helyett.

Emellett célszerű lehet egy online etikett, másképpen netikett közös kialakítása, amelyben természetesen nemcsak a gyermekre vonatkozó kötelezettségeket célszerű rögzíteni. A netikett lehet egyfajta családi együttélési hitvallás, amelyben kifejezzük például az étkező asztal szentségét, azaz közös étkezéseknél nincs telefon az asztalnál. Rögzíthetjük azt is, hogy mennyi időt, kivel, hogyan tölthetnek az online térben, s kifejezetten javaslom, hogy az online kommunikáció módjairól, engedett formáiról is rendelkezzünk, nehogy gyerekünk akarata ellenére elkövetővé váljon.

A gyerekek az online térben bátrabbak és merészebbek, úgy hiszik, hogy az írott szöveg kevésbé bántó, erősíti ezirányú gondolataikat, hogy a képernyőn keresztül nem látják a másik felet és nem tapasztalják a kiváltott érzelmeket, ráadásul attól sem kell félni, hogy a másik 'nyakon vág', hiszen nagyon messze, egy másik monitor előtt ül, sokszor úgy, hogy az offline térben nem is ismerik egymást, tehát a találkozás esélye is kicsi.

Érdemes lehet azzal kapcsolatosan beszélgetést kezdeményezni, hogy mennyire értelmezhető félre az, amit leírunk, enyhíti-e a mondatunk súlyát, ha emojit teszünk a végére, s egyáltalán csak azért, mert online térben vagyunk, mondhatunk-írhatunk-e ilyet vagy olyat a másiknak.

Távol a családtól - veszélyek az otthon falain kívül

A nagy melegben többnyire szeretünk a szabadban, azon belül is a vízparton lenni. Első veszélyként jelentkezhet a vízbe fulladás, melyet gyakran az idéz elő, hogy a fiatalok egymást felüllicitálva próbálnak vakmerőségből újabb és újabb kihívásoknak megfelelni. Ezen cselekmények túlnyomó többsége a figyelem megszerzése, illetve a középpontba kerülés miatt valósul meg, így első körben arról érdemes beszélgetni a gyermekkel, hogy miért fontos számára mások elismerése.

A balesetek másik oka a nem megfelelő körültekintés melletti felelőtlen vízbe ugrás, a túl messzire beúszás, esetleg a tapasztalat hiánya. Itt arról érdemes értekezni gyermekünkkel, hogy soha ne felejtse el: a döntés-következmény-felelősség triászának lényegét, ami szerint a folyamat eredője mindig a saját cselekvése lesz.

Fontos lehet még a nagyobbak esetében a nyári bulizásokról, fesztiválozásokról, táborokról beszélgetni. Megannyi kisebb-nagyobb veszéllyel találkozhat ilyen helyeken a fiatal. Egy táborban például ki gondolná, hogy veszély lehet a zuhanyzó?! Pedig sajnos így van: míg korábban fogkrémmel kentük be a másik kilincsét, s nevettünk, ha belenyúlt, addig ma nagyon egyszerű egy képet kattintani a másikról a zuhanyzóban, körbeküldeni... s máris megtörtént az igazán komoly baj.

Kezdeményezzünk beszélgetést arról, hogy mi a jó hecc és a jogsértés, erkölcsi határátlépés, esetleg bűncselekmény közötti különbség. Ezt megtehetjük anélkül, hogy jogtudósok lennénk, ugyanis nem az lesz a lényeg, hogy helyesen minősítjük-e az adott cselekményt Btk-beli besorolása szempontjából. Sokkal inkább az, hogy elgondolkozunk közösen gyermekünkkel, hogy mit érezhet az, akit esetleg olyan helyzetbe hozunk, mint a zuhanyzós jelenet.

A nagyobb gyermekek, azaz a fiatalok esetében már a bulizás veszélyeire érdemes gondolnunk. Itt is több területet érinthetünk, az első ilyen a helyszínre jutás, illetve a hazautazás. Sokszor felejtik el a fiatalok, hogy egy pénteki kiruccanás, vagy egy fesztivál este sem csak addig tart, amíg szól a zene, utána épségben haza kell érni. Jó lenne, ha egy-egy társaság időben és előre megtervezné, hogy adott estén ki felel a hazajutásért, s aki ezt vállalja, nem fogyaszt alkoholt. Az is megoldás lehet, ha az este elején mindenki félretesz egy-két ezer forintot, s az este végén azt közösen taxira, fuvarra költik.

A bulizás egyik nagy veszélye, ha gyermekeink kevesebben indulnak haza, mint ahányan elmentek. Persze, ez nem minden esetben jelent valódi veszélyt, mert lehet, hogy a társaság egy tagja idő előtt hazament, másik társasághoz csatlakozott, esetleg megismerkedett valakivel. A probléma az, hogy ilyenkor gyakran legyintenek a fiatalok, mondván "rossz pénz, nem vész el", s nem is foglalkoznak azzal, hogy hova tűnhetett a barátjuk. Nagyon fontos lenne szabályként követni, hogy mikor elindul valaki haza, tegyen egy rövid jelzést a többiek felé, a többiek pedig azért tegyenek egy kört a másik felkutatására. Ha ugyanis a társ sokat ivott, rosszul lett, fekszik valahol a sátrak között, akkor komoly baja eshet, eltűnhetnek az értéktárgyai, s maga is megsérülhet.

A szülők többsége a mértékletes alkoholfogyasztást is átbeszélheti gyermekével, de ez talán gyakrabban előforduló téma, mint az utolsónak szánt gondolati egység: agresszivitás a bulikban. Az alkohol, az egyes szerek sajnos - ahogy a felnőttek esetében is - megváltoztathajták a fiatalok viselkedését és a józan ítélőképességét. Beszéljük át, hogy színpadok előtti küzdőterek tumultusában, a sorban állások közepette egy-egy lábfejre taposás, meglökés nem feltétlenül rossz szándékú, nem kell azonnal beszólni, ütni. Olykor az agresszívnak gondolt megnyilvánulásokat és az abból eredő balhékat egy kedvesebb mosollyal, egy normális hangvételű mondattal el lehet kerülni. S kerüljük is el, nem kell beleállni kötekedő alakokba, haladjunk tovább, kerüljük ki őket, nem azért mentünk, s költöttünk több tízezer forintot a belépőre, hogy a kórházban vagy a fogdán kössünk ki.

Szóval itt a nyár, a fiatalok megindulnak, beszélgessünk velük sokat! Fontos azonban, hogy higgyünk bennünk, bizalommal forduljunk hozzájuk, mert ha tiltással akarjuk megóvni őket a fenti nehézségektől, akkor előbb vagy utóbb a tudtunk nélkül vágnak neki az éjszakának, vagy ha a tudtunkkal is, mindent is be akarnak majd pótolni... s annak soha nincs jó vége!!!

(1. fotó forrása: Pexels.com - RDNE Stock project)(2. fotó forrása: Pexels.com - Kaboompics.com)
(3. fotó forrása: Pexels.com - Vishnu R Nair)

A pornófogyasztás veszélyei, s a szülők felelőssége

Sat, 15 Mar 2025 21:06:00 +0000

A családokban nincs értelmes szexedukáció. Valószínűleg soha nem is volt! Tisztelet a kivételnek... Szerintem nagyobb ellenállás nélkül elfogadható, hogy a szülők többsége nem kellőképpen felkészült, hogy ebben a kényesnek gondolt témában leüljön a gyermekével beszélgetni. Ráadásul nem is erre van szükség. Ezért még nagyobb baj, hogy nagy részük még mindig ott tart, hogy a tizenéves gyerekének, aki két Angry Birds között már látott ezt-azt a Pornhubon vagy máshol, vagy legalábbis valamelyik osztálytársával már megnéztek ilyen-olyan tartalmakat, gólyákról meg beporzásról kezd el beszélni.

A pornófogyasztás önmagában nem bűn és nem is veszélyes, de nem mindegy, hogy hány éves korban történik. Nem árt néhány dolgot ezzel kapcsolatosan tudni, összeszedtem a legfontosabbakat:

Az első és leghangsúlyosabb, hogy a tabusítással, illetve a témakör elbagatellizálásával, továbbá a múltból örökölt bugyuta intelmeinkkel nagy hibát követünk el. Nem elég, hogy gyermekeink akarva-akaratlanul botlanak bele az ilyen tartalmakba, még mi magunk is a kortársak és az internet, így aztán a pornó felé irányítjuk gyermekeinket segítségért, ha nem kezeljük természetesnek a szexualitást.

Sokan vagyunk szerintem, akiknek a szülői szexuális felvilágosítás kimerült a semmiben vagy fiúk esetében zseniálisnak gondolt szülői intelmekben: „Fiam, még a guruló almát is…!”, vagy „Fiam, a legyet is röptében”. Vannak, ahol a férfi felmenők további intellektuális magaslatokba emelkednek, s azzal riogatják fiú gyermekeiket, hogy ha egy *inát kihagynak, azt majd a túlvilágon az orrukra húzzák…

A lányok talán még ennyi útravalót sem kapnak általában, bár, talán jobb is, igaz, ha kapnak, úgy az sem sokkal jobb, csupán tükrözi és erősíti a két nem sztereotipizált és igazságtalan megkülönböztetését. A lányok ugyanis leginkább csak azzal találkoznak, hogy egyetlen férfiban sem bízzanak meg, mert mind azt akarják. Szóval értik ugye?! Az apák arra nevelik a fiúkat, hogy csak azt akarják majd, az anyák meg ezzel riogatják a lányaikat…ami aztán tovább erősíti azt a társadalmi felfogást, miszerint egy fiú minél több lánnyal van, annál menőbb, igazi Casanova, míg, ha egy lány nem visszahúzódó, esetleg kezdeményező és több partnere is volt, akkor 'igazi ribanc', egy 'világi lótyó'. Ráadásul többnyire a védekezés felelősségét is a lányok nyakába varrjuk, amikor azt hangoztatjuk, hogy zokniban lábat mosni nem lehet...

Tovább nehezíti a témakör feldolgozását a mai magyar közhangulatban a genderség témaköre. Korábban ugyanis csak arra kellett volna választ adnunk apaként, anyaként, hogy mi az a petting, vagy, hogy lehet-e élvezni az anális együttlétet, ma pedig arról is tudnunk kellene értelmes párbeszédet folytatni a gyermekkel, hogy miért öltöznek néhányan drag queennek, kik gondolják magukat pánszexuálisnak, s mi van akkor, ha valaki nonbináris… A genderség témaköre és az attól való (felesleges és tudatosan generált) félelem még tovább mélyíti a szakadékot gyermek és szülő között, s ha valami eddig tabu téma volt, akkor most egyenesen tiltottnak gondolt szülő, pedagógus, szakember által egyaránt.

Pedig gyermekeink egyre korábban találkoznak mindenféle tartalmakkal. A streaming szolgáltatók sorozataiból dől a szexualitás, a szexuális orientáció kérdésköre, az online terekben pedig a pornó. Egyes kutatások szerint a gyerekek már 11-12 éves korban találkoznak pornóval, általában hirdetéseken, egyéb felugró ablakokon, sokszor a PlayStation-ön keresztül. A serdülők többségét a kíváncsiság vagy az örömszerzés hajtja, van akit a kortárs nyomás, néhányan pedig tanulni érkeznek az oldalra. De mit tanulnak?

túl korai életszakaszban azt, hogy a felnőttek bántják egymást, furán viselkednek egymással, ami sok esetben traumatizáló és sokkoló lehet számukra;
azt, hogy nem elég jók és szépek, ugyanis a filmekben mindenki gyönyörű, a lányoknak nagy, tökéletes mellük van, csodaszép, hibátlan bőrük, a fiúknak nagy pénisze, kockás hasa, így aztán jöhetnek a testképzavarok, az önbizalomhiány, az önutálat;
a szexualitással már találkozók azt, hogy a teljesítményük nulla, hiszen a filmekben mindenki azonnal készen áll mindenre, mindenki élvez mindent, s mindenki órákig bírja;
a legrosszabb esetben azt is, hogy az agresszivitás, a másik fél megalázása természetes velejárója az együttléteknek.

Sajnos az így kialakuló torz képek mellett olykor függőség is kialakulhat, hiszen az életben a szexuális légyottok többnyire meg sem közelítik a filmekben látottakat. Néhányan tehát a pornó világában ragadnak, s ugyan ma még a pornófüggősség nem önállóan diagosztizált betegség, mégis egyre többeket érint.

De mit is kellene megtanítani ezzel kapcsolatosan a gyermekünknek? Egyrészről egészen kis kortól jó lenne arról beszélgetni a gyermekekkel, hogy (1) a saját testük felett ők rendelkeznek, azt a másik az ő engedélyük nélkül nem érintheti meg. Fontos lenne, hogy (2) megtanítsuk a gyermekeinket nemet mondani, s ezzel egyidőben megértetni, hogy a nem az nem. Eloszlatni azt a közhiedelmet, hogy a női nem, az igazából igen. Vagy úgy általában azt, hogy a nem az legtöbbször csak csigázó igen.

Létezik, az alapvetőn a BDSM (röviden: szado-mazo) világából érkező (3) ún. SSC (safe, sane, consensual) alapelv, amely szerint az együttlétek során fő a biztonság, a józanság és a konszenzualitás, azaz minden beleegyezésen kell alapuljon. A biztonság azt jelenti, hogy figyelek a másik testi, lelki épségére, a józanság, hogy nem visz el a hév, s tudok a biztonságra a kéj közepette is figyelni, s mindent csakis beleegyezéssel teszek.

A serdülők esetében fontos, ha tudjuk: ahogy a kábítószer-használat témakörénél sem vezet eredményre, ha tagadjuk, hogy a szer jó, úgy igaz ez a pornóhasználatra is. Merjük kimondani, hogy alapvetően jó nézni. Ne keletkeztessünk bűntudatot emiatt, inkább beszélgessünk arról, hogy mi a valóság és a fikció között a különbség, s mi az, ami az életben szinte biztosan nem úgy működik, ahogy a filmekben látjuk.

Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyozom, hogy a legnagyobb jelentőséggel az bír, hogy (4) a hétköznapi beszélgetéseink során, hogyan nyilatkozunk meg egyes dolgokról, milyen kifejezéseket használunk. Egy sikeres és gazdag celeb lányt miként nevezünk, hogy beszélünk például egy pornószínészről, vagy egy lányról, aki az OnlyFans-en többet keres egy hét alatt, mint mi. El tudjuk-e fogadni azt, meg tudjuk-e érteni és értetni, hogy a pornószínészek élete sem fenékig tejfel, hogy nem lehet annyival lezárni, hogy ő akarta, miért nem ment el tisztességes munkát vállalni. Sokan tényleg csak belekeverednek, valakiket a kilátástalanság terel ide, vannak, akiket kihasználnak. Sokakat bántalmaznak a forgatások alatt, még többen használnak különféle szereket, hogy megtegyék mindazt, amit a rendezők kérnek. Az empátia, tolerancia itt is sokat segíthet...

Száz szónak is egy a vége: a szexuális felvilágosíítás nem egyszeri beszélgetést takar, nem tudható le ennyivel. Hosszú évek munkáját igényli, amelyet kizárólag példamutatással, a tabusítás és az álszentség elkerülésével, sok-sok közös beszélgetéssel tekinthetünk csak kipipáltnak.

(Kép forrása: Pexels.com)

Elhagyatva - dokumentumfilm a dizájner drogok hazai használatáról

Tue, 24 Sep 2024 13:37:00 +0000

A Drogriporter (Sárosi Péter) 2024 áprilisában mutatta be a Jogriporter Alapítvány támogatásával készült filmet, amelyben droghasználók, ex-díler, polgármester, segítők és szakértők mondják el véleményüket vagy számolnak be tapasztalataikról a hazai, elsősorban szegregátumokat jellemző dízájner droghasználatról.

A dízájnerdrog kifejezést meglehetősen gyakran használjuk vagy hallhatjuk a sajtóban és a különféle médiafelületeken, ugyanakkor sokan egyáltalán nem tudják, hogy mit is jelent. Dízájner drogok alatt a szintetikus pszichoaktív szereknek egy csoportját értjük, melyek szerkezetileg és farmakológiailag is nagyon hasonlítanak egy-egy kábítószerként nyilvántartott vegyülethez.

Hazánkban a legelterjedtebb dízájner drogok az ún. szintetikus kannabinoidok, amelyeket többnyire por formájában adagolnak a növényi hordozóhoz. Legtöbbször sem a díler, sem a fogyasztó nincs azzal teljesen tisztában, hogy mit is fogyaszt, így a várható hatások is kiszámíthatatlanok. A leggyakrabban herbál, kristály, biofű néven találkozhatunk velük.

A dokumentumfilm természetesen nem arról szól, hogy a fogalmakat boncolgassa, hanem a használókról és a használat okairól probáltak meg a készítők komplex képet mutatni. Ebből egyértelműen kiderül, hogy a szegregátumokban azért terjedtek el ezek a szerek, mert elősegítik annak az állapotnak az elérését, amely a kilátástalan hétköznapokból képes őket kirángatni, képes a felejtést elősegíteni. Nem mellesleg viszonylag olcsók.

https://www.youtube.com/watch?v=JLG0vaEXVI4

Ajánlom a filmet mindenkinek megtekintésre, aki szeretne képet kapni arról, hogy miért jutnak fiatalok, felnőttek, családapák és családanyák erre a sorsra, de készüljön fel a néző: lesújtó kép tárul majd elé a magyar ellátórendszerről, s a kábítószer kezelésével foglalkozó szervezetek helyzetéről.

Források:

Lepesi Nikolett: A designer drog, a metiléndioxi-pirovaleron (MDPV) hatása a fejlődő idegrendszerre a terhesség harmadik trimeszteréval analóg egérmodellen

(https://huveta.hu/bitstream/handle/10832/1194/LepesiNikolettThesis.pdf?sequence=1&isAllowed=y)

Drogriporter: Herbál/bio (https://drogriporter.hu/szintetikus-kannabinoidok/)

Kép: www.pexels.com

A BME gólyatáborral kapcsolatosan felröppent hírekre reagálva

Fri, 23 Aug 2024 14:50:00 +0000

Alázás? Bullying?Jó hecc? Beavatás? Szexuális túlkapás, esetleg erőszak? Mi is kibírtuk…!? - avagy jogsértések a gólyatáborokban

Idén szabadul(t) K. Szilárd, akit jogerősen kilenc év börtönre ítélt a harmadfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla, s aki 2014 nyarán az ELTE Tanító- és Óvónőképző Karának fonyódligeti gólyatáborában megerőszakolt egy lányt!

Talán az egyik legismertebb és legsúlyosabb napvilágot látott visszaélés volt ez a gólyatáborok XXI. századi, hazai történetében, de a 2000-es években és a 2010-es évek elején minden évben jutott valami botrány, amely arról szólt, hogy a beavatók megalázták, s kényelmetlen, olykor embertelen "játékokra" kényszerítették az új iskolatársakat.

Sok esetben a játékok a szexualitásra voltak kihegyezve, amelyeket a résztvevők komoly lelki nyomás, s nemegyszer nem kívánt mennyiségű alkohol elfogyasztása mellett hajtottak végre.

K. Szilárd esete egyértelműen büntetőjogi kategória, de sokszor a jogi tűréshatárt súrolják azok a viccesnek szánt feladatok is, amelyek során például

a lányoknak le kell térdelniük, s a fiúk ölére rögzített banánt kell a szájukba venni,
amikor bikinis lányok testéről kell a kockacukrot bekötött szemmel leenni,
vagy éppen a fiúk ánuszának környékére helyezett mackósajtot kell jóizűen falatozni.

Az pedig egyértelműen bűncselekmény, ha a beavatók leitatják és szexuális együttlétre "használják" a gólyákat, vagy felvételeket készítenek arról, hogy két lány plusz pontokért csókolozik vagy orálisan kielégíti egymást...utóbbi a beszámolók szerint valóban megtörtént az egyik táborban.

Legyinthetnénk, hogy ne dramatizáljunk már mindent túl, mi is túléltük, emberek, családapák és -anyák lettünk, ezen a beavatottak is csak jót nevetnek..., de nem mindenki. Van, akinek ez komoly trauma, megaláztatás, s alapjaiban határozza meg az egyetemi éveket. És itt nem néhány tényleg vicces feladatról van szó, amin együtt nevet öreg és új diák, hanem azokról az alkoholtól meggondolatlanná váló fiatalok által kitalált abszurd megalázásokról, amelyek végrehajtatása valóban átlépése a jogi és erkölcsi határoknak.

Mit tudunk tehát tenni? Mire érdemes felkészíteni a fiatalokat? Egyrészről ma már kevesebb az ilyen jellegű abúzús, mert az egyetemek sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a gólyatáborok szervezésére. Nem olyan rég magam is tartottam ilyen felkészítést SOTE-s hallgatóknak.

De nem mindenhol zajlik ilyen komoly felkészítés, így idősebb gyermekünkkel, aki a beavató szerepébe bújik a következményekről érdemes beszélgetni. Mit veszíthet 5 perc nevetéssel? Hallgatói jogviszonyt? Megbélyegzést? Erkölcsi bizonyítványt? Saját erkölcsi tartását? Azt se felejtse el, hogy a NEM AZ NEM, ne erőszakoskodjon senkivel. Gondoljon bele mindig a másik helyzetébe, senkivel se csináltasson olyat, ami számára sem lenne vállalható.

Gólyakorú gyermekünk figyelmét pedig az alábbiakra érdemes felhívni:

nem az itt nyújtott teljesítményen múlik egyetemi karrierje, sem tanulmányi, sem a barátok szempontjából, NEM KÖTELEZŐ semmiben részt venni;
merjen NEMET MONDANI, ha számára az adott feladat már kényelmetlen, s átlépi az általa még elviselhető tűréshatárt;
MÉRTÉKKEL FOGYASSZON ALKOHOLT, mert ittas állapotban bátrabbá, merészebbé válhat az ember, s belemehet olyan játékba is, amelyet józanul sosem vállalt volna;
GYŰJTSÖN MAGA MELLÉ az elejétől kezdve olyan TÁRSAKAT, akikkel azonosnak tűnik az értékrendjük, közösen egyszerűbb kiállni az érdekeinkért;
NE HAGYJA, HOGY számára nem komfortos helyzetben VIDEÓK ÉS KÉPEK KÉSZÜLJENEK RÓLA, azok útóélete ugyanis további károkat eredményezhet!

Ma már a gólyatáborok meglehetősen biztonságosak, inkább hasonlítanak egy fesztiválra, mintsem végrehajthatatlan feladatok kínzótáborára. Ugyanakkor évről évre felröppen egy-egy hír, ezért nem árt csemeténkkel erről beszélgetni. Márcsak azért sem, mert ezek a beszélgetések kellő muníciót adhatnak a kollégiumi és egyéb bulikra is!

!?!? De hogy ezen mit segít az óvszer tiltása, senki nem értheti…

Az Agócs-ügy margójára

Mon, 22 Jul 2024 20:53:00 +0000

Néhány nappal ezelőtt látott napvilágot egy szolnoki kalandparkban készült videó, amelyen látható, hogy a gyermeket egy felnőtt félrerángatja a többiektől, majd nagy erővel kisöpri, kirúgja a lábát, aki ennek hatására fejre esik és a földön marad. Ma már mindenki tudja, hogy az elkövető Agócs Tibor volt, több danos, illetve korábban állami és önkormányzati kitüntetést is kapó karateedző. Mi ebben az ügyben a legnagyobb probléma? Mi az, amiről keveset beszélnek? Olvass tovább!!!

Forrás: TV2 - Tények (https://tenyek.hu/video/video-hatalmasat-rugott-a-kisgyerekbe)

Sokan és sok helyen mondták már el, írták le felháborodásukat, s adtak hangot annak, hogy senki, de egy gyerekekkel foglalkozó szakember végképp nem tehet ilyet. Mivel ezzel magam is egyetértek, az eset másik aspektusát emelném ki. Ez pedig nem más, mint a sértett kisfiú anya által megfogalmazott gondolatai: "el se merte mondani, mert az hitte, hogy ő volt annyira rossz, hogy ezt érdemelte".

Forrás: https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2024/07/agocs-tibor-szolnoki-kalandpark-kisfiu-edesanya

Az önhibáztatás gyakori jelenség a bántalmazottak és szexuális zaklatáson átesettek esetében, együtt jár, vagy megelőzi a szégyenérzetet. A szégyen, amely az undorból eredeztethető pedig némaságot szül, ami úgy általában a bűnmegelőzés legnagyobb akadálya, míg a bántalmazott esetében a gyógyulás gátja.

Amit tanulhatunk az esetből, hogy egészen kis kortól arra neveljük gyermekünket, hogy ne szégyelljen elmondani nekünk, szülőknek semmit!!! Ennek elrontása egészen kis korban történik általában, s legtöbbször akkor teszünk e képesség - igen, ez képesség, hogy merünk szólni és segítséget kérni - kialakulása ellen, amikor a hozzánk forduló gyermek szavára válaszként azt mondjuk, hogy ne árulkodj!

Ekkor az üzenet tulajdonképpen az, hogy nem vagyok kíváncsi rád...később, kamaszkorban aztán mennyire örülnénk, ha árulkodna, ha elmesélné, mi történt vele.

Mielőtt sokan azt hinnék, hogy az anyát hibáztatom fontos hangsúlyozni: a szégyen érzete, az önhibáztatás természetesen társadalmi konstrukció is, nemcsak az elsődleges szocializációs színtér tagjainak, azaz a családnak van ebben felelőssége. Óriási kérdés, hogy miként reagált a többi gyermek, a többi felügyelő! Az ő reakcióik is befolyásolhatták a kisfiú viselkedését. Épp ezért arra kell nevelnünk a társadalom tagjait, a jövő generációt, hogy mindig jelezzék a problémáikat, kérjenek segítséget, mert igazából ez az egyetlen igazi prevenciós eszköz a kezünkben. Gondoljunk bele, ha a vadaspark munkatársai nem nézik vissza a videót, s nem teszik közzé, lehet soha nem derült volna ki és soha nem kapott volna nyilvánosságot e jogilag és erkölcsileg is elítélendő tett!!!

Fontos kutatás témája lenne, hogy a hír kirobbanása előtt hány gyermek mesélt erről otthon.

Tegyük tisztába a fogalmakat: avagy a kábítószerek elleni fellépések formái

Wed, 03 Apr 2024 16:42:00 +0000

Az elmúlt hetekben több cikket is olvashattunk arról, hogy bizonyos országok kormányai harcot indítottak a kábítószerekkel szemben, míg máshol "legalizálták" azokat. Előbbire példaként említhetjük Afganisztánt, illetve Franciaországot, utóbbira Németországot. Még ha elsőre nem is tűnik úgy, mindkettő célja a kábítószerek okozta társadalmi ártalmak csökkentése. Kérdés persze, hogy hatékonyak-e...

Első körben érdemes tisztázni, hogy szakmai körökben alapvetően három kábítószerkezelési módot szokás megkülönböztetni: a kínálat-, a kereslet- és az ártalomcsökkentést.

KÍNÁLATCSÖKKENTÉS

A kínálatcsökkentés vagy kínálat kontrollja közé tartozik minden olyan rendőri, hatósági, állami beavatkozás, amely az előállítás, terjesztés, kereskedelem folytatása ellen irányul, azaz amely a kábítószert forgalomba helyezők "likvidálását" célozza. Hazánkban elsősorban ez a terjesztők, másképpen 'dílerek' elfogását jelenti, de olykor hallhatunk illegális laborok, termesztésre átalakított lakások és üzemek felszámolásáról is.

Vannak országok, ahol a kábítószerkereskedelem minden elképzelést felülmúló szintet ért el. Ilyen többek között Afganisztán, ahol a GDP jelentős részét jelentette a mák- és az abból kinyerhető ópiumtermesztés. Egyes becslések szerint az afgán gazdaság bevételének harmadát képezte a heroin alapanyagának exportja.

A talimán vezetés azonban 2022-ben elrendelte a máktermesztés beszüntetését, annak ellenére, hogy sok régióban ez volt az egyetlen megélhetési mód. Természetes volt, hogy néhány gazda nem tett eleget a felszólításnak, ők azonban egyhamar találkozhattak a tálib katonai erők szigorával. 2023 év végére kijelenhetővé vált, hogy a tálib hatalomátvétel óta, közel 95%-al csökkent a máktermesztés az országban.

Örülhetnénk, hogy akkor több tonna heroin és ópium eltűnik az utcákról, de sajnos mindez nem ilyen egyszerű. A kieső exportőrök helyét ugyanis gyorsan átveszik. Így tett Mianmar (korábbi nevén Burma) is, amely az ENSZ UNODC szervezetének jelentése szerint immáron világelső máktermesztő (1). A teljes opiátgazdaság bruttó értéke – amely magában foglalja mind a belföldi fogyasztást, mind az ópium és a heroin exportját – 2023-ban a becslések szerint 1-2,5 milliárd dollárt tett ki, ami az ország 2022-es GDP-jének mintegy 2-4 százaléka. Az ún. Aranyháromszögnek nevezett régió (Laosz-Thaiföld-Mianmar) az 1970-es évek után ismét uralja a globális opiátpiacot.

A kábítószer elleni harc azonban nemcsak a tőlünk oly távolinak tűnő keleti országok problémája. Néhány európai országban a közbiztonságot komolyan veszélyeztető probléma a kábítószer-kereskedelem, de még inkább a területek leosztása érdekében zajló bandaháborúk, amelyek véres összecsapásai olykor civil áldozatokat is követelnek.

Legutóbb Franciaországról olvashattuk, hogy háborút indít a szervezett bűnözés felszámolása ellen, fő célpont pedig Marseille. A példátlan erőket mozgosító, koncentrált akciócsoport célja, hogy a két legismertebb klán tagjait börtönbe zárják. A Tisztogatás XXL elnevezésű program mögé közvetlenül Emmanuel Macron, francia államfő is beállt (3).

KERESLETCSÖKKENTÉS

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a keresletet kívánja csökkenteni. Nem véletlen, hogy az államok inkább a kínálat oldaláról közelítik meg a témakört, mivel egy-egy razzia, néhány díler kiiktatása, a határon néhány autó "lekapcsolása" mindig könnyebb, mint egész társadalmi csoportok, korosztályok attitűdjánek megváltoztatása.

UTóbbihoz ugyanis érteni kell az emberi test és psziché működését, ismerni kell az egyes szerek fogyasztásának miértjeit, valamint el kell fogadni, hogy a teljesen drogmentes társadalom létezésére törekedhetünk ugyan, de valószínűleg elérhetetlen álom csupán.

Épp ezért a keresletcsökkentés szerteágazó tevékenységek sora, amelyek célja az adott egyén döntésének, magatartásának befolyásolása, méghozzá abba az irányba, hogy ne akarjon kábítószert fogyasztani.

Ide tartoznak a felvilágosító foglalkozásoktól, a tájékoztatást célzó kampányokon át, a komplex szociálpolitikai intézkedések. Nem egyszerű ezek általános és célzott működtetése, még szakértői körökben sem egyértelmű, hogy mi működőképes és mi látszatcselekmény, esetleg mi az, ami kontraproduktív. E programok rövid távon nem értelmezhetőek, hosszabb időtávban mérhető hatásokkal kell számolni.

Összefoglalóan: a kereslet csökkentése az EU drogstratégiája szerint a kábítószer-használat megelőzésével és a kábítószerek káros hatásainak tudatosításával, valamint a kezelést és ellátást biztosító szolgáltatások megerősítésével és jobb hozzáférhetőségével érhető el. A cél elérésében meghatározó szerepet tulajdonít a területen – főleg az alapellátásban – dolgozó szakembereknek a gyakorlati tapasztalataik miatt, illetve a döntéshozók folyamatos képzésének és oktatásának (4).

A KÁBÍTÓSZER FOGYASZTÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÁRTALMAK CSÖKKENTÉSE

A kiindulási pont itt is annak elfogadása, hogy mindig lesznek drogfogyasztó egyének. S ha már fogyasztanak, jó lenne, ha a legkevesebb mellékhatással kellene szembenézniük, hiszen a függőség nagyon komoly betegség, amely képes emberi életek, családok tönkretételére, ráadásul komoly költséget is jelent az állam számára.

A munkáját, életét feladó, sokszor hajléktalanná váló, a családjából már kitaszított egyén első körben csak a munkaerőpiacról esik ki, később valószínűleg kisebb, majd nagyobb súlyú bűncselekményeket követ el az anyag beszerzése végett, végül a kórházi kezelése jelent terhet az állam számára.

Ezért fontos lenne, hogy objektíven és bátran merjünk a témáról beszélni, ne tabusítsuk a fogyasztás és a függőség témakörét.

Az egyszerűbb ártalomcsökkentő programok közé tartoznak a partiszervíz szolgáltatások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a bulizók számára nyújtsanak azonnali segítséget azzal, hogy vizet osztanak, vizes törölközőket adnak, józanabb viselkedésre ösztönzik a partizni vágyókat.

Megosztóbb intézkedések közé tartozik a tűcsere programok és a belövő szobák működtetése, amelyek egyértelműen azt célozzák, hogy a fogyasztó kisebb eséllyel adjon-vegyen valamiféle betegséget (pl. a közös tűhasználat révén), vagy a belövés után szakszerű és gyorsan elérhető segítséget kapjon.

Utolsó ide tartozó beavatkozás a jogi keretek változtatása, nevezetesen a hétköznapi nyelvben sokszor csak legalizációnak hívott jelenség. Erről cikkeznek mostanában Németország vonatkozásában, de ilyen legalizációs jellegű döntés született korábban Máltán és Kanadában is.

Itt azonban fontos a szakkifejezések szakszerű használata. Bár a sajtóban folyamatosan legalizációt olvashatunk a németországi marihuána-törvény kapcsán, az nem az!

A köznyelvben gyakran keveredik a legalizáció és a dekriminalizáció fogalma, amely könnyen téves következtetések levonását eredményezheti. Előbbi esetén az adott tevékenység teljes mértékben kikerül a büntetőjogi szankciórendszer hatálya alól, ily módon a kábítószerrel kapcsolatos valamennyi tevékenység, legyen az előállítás, szállítás, kereskedelem vagy fogyasztás (birtoklás, tartás) általános, jó esetben szabályokhoz és engedélyek megszerzéséhez kötött kereskedelmi-piaci tevékenységnek minősül. Ilyen döntés azonban még egyetlen országban sem született, a tévhit ellenére Hollandia sem tartozik ide, még a marihuána kapcsán sem.

A dekriminalizáció az előzőekből következően kisebb mértékű jogalkotói engedményt foglal magába, nevezetesen azt, hogy a fogyasztás szankcionálásától eltekintenek. Ezzel párhuzamosan minden más kapcsolódó magatartás büntetendő, tehát azzal szemben, aki előállít, szállít, forgalomba hoz, kínál, átad stb., továbbra is eljárás indítható és büntetés is kiszabható.

Még enyhébb variáció lehet, ha továbbra is büntetendő a fogyasztás, de a büntetés mértékét csökkentjük. A depönalizáció a törvény által előírt büntetési tételek enyhítését jelenti. A kábítószerek, különösen a kannabisz esetében a depönalizáció többnyire a szabadságvesztés büntetés megszüntetésével jár. A tilalom továbbra is érvényben marad, de szabadságvesztés büntetést nem szabnak ki, még ha más büntetőjogi szankciók (pénzbüntetés, bűnügyi nyilvántartásba vétel vagy egyéb joghátrány) fenn is maradhatnak.

A diverzió egy sokkal ritkábban, leginkább a jogi terminológiában alkalmazott kifejezés, ugyanakkor a magyar szabályozási rendszer megértése miatt szükséges a tárgyalása. A diverzió „esetében sem mondanak le a hagyományos igazságszolgáltatás apparátusáról, csupán a formális eljárást mellőzik, úgy, hogy az ügyet elterelik a büntető útról. A ’justice modell’ helyére az ún. ’medical modell’ lép”. Tulajdonképpen e magyarázatnak köszönhetően hívjuk a kábítószerfogyasztók számára biztosított alternatív lehetőséget elterelésnek (5).

Németországban tehát most csak annyi történt, hogy 2024. április 1-jétől nem büntetik a fogyasztást, minden más tevékenység továbbra is tiltott, kivéve a magánszemély által termesztett 3 tő kannabisz. Július 1-jéig ez a helyzet nem is változik, aki füvet akar venni, de nincs lehetősége, kedve növényt ápolgatni, az a fekete piacról fogja beszerezni. Július 1-je után nyithatnak a kannabisz klubok, amelyek részben feloldják ezt a problémát, de kérdéses, ha különféle minőségi elvárásoknak és THC tartalom felső limitnek meg kell feleljenek, akkor a fogyasztók nem fordulnak-e vissza a fekete piac felé, ha olcsóbb és/ vagy erősebb anyaghoz juthatnak.

Az is a klubok ellen szól, hogy aki csak egyszer-kétszer akar 'szívni', az nem biztos, hogy bibelődni akar azzal, hogy egy klubba tagságot szerezzen.

Egy-két év múlva meglátjuk az eredményeket, addig is bízzunk abban, hogy a dekriminalizáció valóban segíthet a fogyasztókon.

Források:

(1) https://www.theguardian.com/world/2023/dec/12/myanmar-opium-biggest-producer-overtaking-afghanistan-unodc-study

(2) https://frisshirek.hu/cikk/20240319_a-francia-kormany-peldatlan-kabitoszerhaborut-indit-marseille-ben

(3) https://tudas.hu/peldatlan-muvelet-marseille-ben/

(4) https://www.parlament.hu/documents/d/guest/infojegyzet_2024_2_eu_kabitoszerpolitika

(5) https://drogkutato.hu/wp-content/uploads/2023/03/MDF_Felelotlen-emberkiserlet-A-kanadai-drogpolitika-margojara.pdf

Az önbíráskodó anyáról készült videóval kapcsolatosan felmerülő társadalmi kérdések

Tue, 12 Mar 2024 08:45:00 +0000

Két és fél héttel ezelőtt tett közzé az RTL Klub egy videót arról, hogy Ócsán egy anya súlyosan bántalmazta lánya iskolatársát, miután a diákok korábban nézeteltérésbe keveredtek. Az anya tette is külön bejegyzést érdemelne, de írásomban ezúttal a bámészkodók lélektanával, illetve sokkal inkább társadalmi felelősségével foglalkozom.

Az RTL Klub leírása szerint a 30 éves nő fényes nappal, egy forgalmas utcán rúgta fejbe és a hajánál fogva cibálta a 14 éves gyereket, aki összeesett. A mentők kórházba vitték. A nőt súlyos testi sértés kísérlete miatt előállították a rendőrök. A helyiek úgy tudják, a lányok előző nap vesztek össze valamin, szerdán ezt akarta számon kérni az őrjöngő anya.

A videó ITT tekinthető meg.

Az anya tette önmagában szörnyű: még ha védelmezni is akarta lányát, még ha "igaza is volt" egyértelmű, hogy önbíráskodó tette minden társadalmi normán kívüli. Sem erkölcsi, sem büntetőjogi, sem más szempontból nem menthető fel.

Felmenthetőek-e ugyanakkor azok a bámészkodók, vagy videófelvételt készítők, akik hagyták az anyát tettének végrehajtásában, akik végignézték az eseményt, vagy akik még kissé hergelték is a marakodó feleket? A válasz korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk, ennek ellenére kijelenthetjük: szomorú, hogy az ájultan összeesésig egyetlen személy sem próbálta meg megállítani a feleket. Sőt, az első képkockákon még az is látszik, hogy ketten bántalmazzák az áldozatot.

Mi történik ilyenkor a nézők fejében? Az egyik lehetséges magyarázat, az ún. 'járókelő' effektus, vagy másképpen Genovese-szindróma. Az elnevezés alapját Kitty Genovese 1964-es megölése adja, akit annak ellenére tudott gyilkosa több késszúrással a halálba küldeni, hogy nagyon sokan hallották Kitty segítségkérését, mégsem hívott senki számára rendőrt, vagy próbált meg neki segíteni (1).

A cselekvés elmulasztásának több oka is lehet:

a felelősség megoszlása: amikor többen vagyunk, csökken az 1 főre jutó felelősség érzete, egymásra várunk, abban a hitben, hogy majd a másik cselekszik;
engedünk a csoportnyomásnak: ha már mindenki csak áll tétlenül, videózik és nem tesz semmit, akkor érezhetjük azt, hogy kvázi az lenne ciki, ha mi közbeavatkoznánk (ez kifejezetten igaz a fiatalabbakra);
nagyvárosi és/vagy XXI. századi közöny: sajnos a médián keresztül nap, mint nap találkozunk szörnyűségekkel, így a mások bajaival kapcsolatos érzékenységünk ingerküszöbe is feljebb kúszhat;
a tudatos társadalmi felelősségvállalás hiánya: főleg hazánkban, de másutt is jellemző, hogy kevésbé gondoljuk azt, hogy felelősséggel tartozunk közösségünk működéséért, biztonságunk megteremtéséért, jogaink kivívásáért, így aztán ilyen esetben is gondolhatja azt az utca embere, hogy semmi közöm hozzá, mindenki oldja meg a maga problémáját.

Sokszor ennél kisebb súlyú cselekmények kapcsán sem vesszük észre a másik problémáját, s eszünkbe se jut segíteni. A Hősök tere kezdeményezés szervezői épp erre hívják fel évek óta a figyelmet. Egyik első videójuk a mai napig aktuális:

Persze a segítségnyújtásnak és a beavatkozásnak is vannak veszélyei. Korábban, a FB oldalamon írtam már a Civil Kurázsi kezdeményezésekről.

Ebben hangsúlyoztam:

- ne felejtsük, nem vagyunk szuperhősök!
- vékony a határ a jogos védelem és egyéb bűncselekmények között!
- rosszul kivitelezett beavatkozás eredményeképp mi magunk válhatunk áldozattá!

Évekkel ezelőtt a bűnmegelőzésben, leginkább Németországban és Svájcban felkapottá váltak az ún. Civil Kurázsi mozgalmak, melyek a mások javára történő közbelépést szorgalmazták. Gyakori példa erre a villamoson zajló inzultáció, ahol olykor érthetetlen, hogy miért nem avatkozik be a sokkal nagyobb létszámú utazóközönség. E mozgalmak célja az volt és olykor még ma is az, hogy a közönynek gondolt passzivitást az aktivitás irányába mozdítsák el.

Fontos azonban felhívni a figyelmet, s kifejezetten igaz ez a fiatalok esetében, hogy a közönségként definiálható csoport tagjai a felesleges hősködés helyett inkább

-> kérjenek segítséget, hívják a rendőrséget;
-> jegyezzék meg az elkövetők felderítéséhez szükséges információkat (személyleírás, ismertető jegyek, tetoválás, rendszám, elkövetők száma, neme stb.);
-> törekedjenek inkább a sértett ellátására, megvigasztalására, segítésére.

A Hősök Tere oldalán ezzel kapcsolatosan az alábbiakat találhatjuk:

Csak tudatosan a segítségnyújtással is!

Források:

(1) https://rtk.uni-nke.hu/document/rtk-uni-nke-hu/Molnar_Istvan_Jeno_Az_epiteszeti_bunmegelozes_magyarorszagi_alkalmazhatossganak_vizsgalata_.pdf

(2) https://hosoktere.org/mit-tanitunk/bameszkodo-hatas/

Az online és telefonos csalások végtelen tárháza

Thu, 15 Feb 2024 12:01:00 +0000

2023-as adatok még nem érhetőek el a Legfőbb Ügyészség oldalán, de a rendelkezésre álló statisztikai adatokból jól látszik, hogy 2021-hez képest 2022-ben a csalások száma szignifikánsan, hozzávetőlegesen 30%-al növekedett, 12.755-ről 16.745-re. Mindez csak a regisztrált bűncselekmények száma, a látenciáról nincs információnk.

Magyarországon a bankkártyás csalások száma 2021 óta közel 50%-kal, az átutalási csalások elkövetési értéke 200%-kal nőtt. 2016 második felétől 2019-ig évente 1 milliárd alatti volt a csalások éves értéke, 2020 második felére ez a szám 1,7 milliárdra nőtt, 2023-RA PEDIG TÚLLÉPTE A 8 MILLIÁRD FORINTOT IS.

A bűnözés dinamikája és struktúrája megváltozott, alig találkozhatunk rablással, gépkocsi lopással, -feltöréssel, ugyanis aki csak tehette, a csalások felé vette az irányt. A miértre a válasz egyszerű:

nem kell találkozni a sértettel;
a fizikai térben nem kell mozogni, így kisebb a rendőrrel való találkozása esélye;
a technikai lehetőségek miatt kisebb a lebukás, illetve a felelősségre vonás esélye.

Jelen blogbejegyzésben arra vállalkoztam, hogy összeszedjem az elmúlt időszakban ismertté vált csalástípusokat. Ezek ismeretében nagyobb az esély az áldozattá válás elkerülésére!

Kezdjünk is bele!

Social engineering: A hackerek tisztában vannak azzal, hogy minden védelmi rendszer leggyengébb pontja az ember. Social engineering, azaz pszichológia manipuláció alatt azt értjük, amikor egy jogosultsággal rendelkező személy egy jogosulatlan felhasználó számára adatokat ad át, vagy lehetőséget nyújt a rendszerbe való belépésre, a másik személy megtévesztő viselkedése miatt. A pszichológiai befolyásolás az a fajta támadás, amikor a kiberbűnöző nem a technológia sebezhetőségeit használja ki egy-egy támadás során, hanem az emberi befolyásolhatóság a fő fegyvere. Két legfontosabb eszköze a spam és a phising.

Phising: Az adathalászat olyan, többnyire banki ügyfeleket célzó, csaló szándékú e-mail, amely személyes, pénzügyi vagy biztonsági információi megosztására veszi rá a címzettjét. Ezek a levelek azonosnak tűnhetnek azokkal az üzenetekkel, amelyeket az igazi bankok, szolgáltatók küldenek: lemásolják a valódi e-mailek logóit, kinézetét és stílusát, esetenként korábbi (hamis vagy valós) levélváltások részleteit is tartalmazzák. Általában sürgető hangvételűek, például büntetéssel fenyegetnek arra az esetre, ha nem válaszol, de arra is kérhetik, hogy töltsön le egy mellékletet, vagy kattintson egy hivatkozásra. Az itt szereplő linkek, hivatkozások gyakran egy meghamisított banki weboldalra vezetnek, ahol a célszemélyt a pénzügyi és személyes adatai megadására kérik. Ezek a webhelyek szinte teljesen ugyanolyanok, mint a mintának használt valódi oldal.

Angler phising: A kiberbűnözők tisztában vannak azzal, hogy a különböző szolgáltatók egyre gyakrabban használják a közösségi médiát az ügyfeleikkel való kapcsolattartásra: nemcsak marketingre és promóciós célra, hanem akár panaszkezelés vagy problémamegoldás céljából is. Az elkövetők figyelik a szolgáltatók közösségi csatornáira érkező ügyfélpanaszokat, majd a szolgáltató képviselőjének kiadva magukat – annak közösségimédia-profilját lemásolva, vagy ahhoz nagyon hasonló, de hamis fiókról – felveszik a kapcsolatot a panasz bejelentőjével. Látszólag a panasz kezelése, a bejelentett probléma érdekében érzékeny információkat – személyes, banki, valamint különböző fiókbejelentkezési adatokat, jelszavakat – kérnek el az ügyféltől, amikkel aztán hozzáférhetnek annak bankszámláihoz és különböző online fiókjaihoz.

Smishing: A smishing (az angol „SMS” és „phishing”, vagyis SMS és adathalászat szavak kombinációja) olyan csalás, amelynél a támadók SMS segítségével próbálnak megszerezni személyes, pénzügyi vagy biztonsági információkat. Megbízható forrásnak álcázzák magukat, úgy tesznek, mintha egy bank, kártyakibocsátó, futárszolgálat, közműszolgáltató vagy valamilyen egyéb szolgáltató képviseletében jelentkeznének. Az üzenet arra kéri a címzettet – általában sürgető módon –, hogy nyisson meg egy weboldalra vezető hivatkozást, telepítsen egy alkalmazást, vagy hívjon fel egy telefonszámot például a fiókja ellenőrzése, frissítése vagy újraaktiválása érdekében.

Vishing: A vishing (az angol „voice” és „phishing”, vagyis hang és adathalászat szavak kombinációja) olyan telefonos csalás, amelynél a támadó megpróbálja személyes, pénzügyi vagy biztonsági információi megosztására, vagy pénz átutalására rávenni az áldozatokat, akik általában banki ügyfelek. Tipikus formája a vishingnek, amikor a csaló az adathalász hívás során megpróbálja elhitetni a felhasználóval, hogy ténylegesen egy banki alkalmazottal beszél, és egy pénzügyi tranzakció során fellépett hiba vagy csalásgyanú miatt telefonál.

Spoofing: Maradjunk két pillant erejéig a telefonálásoknál. A spoofing, azaz hívószám-hamisítás a vishing tevékenységek egyik speciális elkövetési technikája. Lényege, hogy az elkövetők módosítják a hívószámot, ami a hívott fél telefonjának kijelzőjén megjelenik, ezzel elrejtve a valódi hívó fél azonosságát. Vagyis híváskor nem a hívást kezdeményező igazi telefonszáma jelenik meg a potenciális áldozatok készülékén, hanem egy másik, jellemzően olyan, ami ismerős: például egy banké, ezáltal még inkább hitelesnek beállítva a hívást. Az ilyen hívások célja elsősorban a bizalom kiépítése, majd a személyes, bankszámla- vagy bankkártya-hitelesítő adatatok kérése, a csalók számára távoli hozzáférést biztosító alkalmazást telepítésének "kikényszerítése", esetleg annak elérése, hogy utalja el a pénzét egy „védett” számlára (valójában a csalóknak) vagy hagyja jóvá az általuk megadott tranzakciót.

Wangiri: Ritkább, de szintén telefonos csalástípus a wangiri. Lényege, hogy a csalók tömegesen generált számítógépes hívások részeként ismeretlen, általában külföldi – jellemzően 2-essel kezdődő országhívóval rendelkező afrikai, vagy 5-össel kezdődő országhívóval rendelkező közép-amerikai – számról hívják fel áldozataikat, ám a hívást egy-két csöngés után bontják a visszahívás reményében. A visszahívás azonban a belföldinél magasabb tarifán zajlik, és a csalás akkor is eredményes, ha a hívás látszólag sikertelen: például folyamatosan kicsöng, vagy épp nem csöng ki, hanem vonalszakadást vagy folyamatosan foglaltat jelez.

Nigériai csalás: A „nigériai típusú” csalás a megtévesztés egyik legrégebbi, 19. század végén elterjedt formája, amit nigériai levelekként vagy 419-es átverésként is említenek. Kezdetben hagyományos, postai úton vagy faxon terjedt, de a telekommunikációs eszközök fejlődésével, valamint az internet és az e-mail terjedésével ennek a csalástípusnak is az online tér vált a fő platformjává. Jellemzően e-mailben – pénz utalására veszik rá az áldozatukat, vagyis ezekben az esetekben az ügyfelek maguk utalnak! A hamis levelekben, megkeresésekben általában segítséget kérnek az elkövetők: menekültek vagyonának vagy jogtalanul elvett örökség visszaszerzéséhez, valamilyen okból átmenetileg hozzá nem férhető összeg megszerzéséhez stb. Közösségimédia-oldalakon, online társkereső portálokon terjed a nigériai csalás azon változata, melynél az elkövető romantikus kapcsolatot épít fel leendő áldozatával, mielőtt valamilyen megható történettel pénzt kér tőle. A megtévesztő történetet valódinak látszó, de hamis közösségimédia-profillal és eredetinek tűnő, de szintén fiktív iratokkal igyekeznek alátámasztani. Hogy a történet hihetőbb legyen, előfordulhat, hogy a csalók nemzetközi átutalást kezdeményeznek, amit aztán visszavonnak, így mutatva, hogy az összeg valójában rendelkezésre áll, csak a levélben jelzett adminisztratív nehézség áll a kifizetés útjában.

Online piacterek eladóinak átverése: Az egymás közötti adásvételt egyszerűen és ingyenesen lehetővé tévő internetes felületek, azaz online piacterek egyre több csalót vonzanak. Pár éve még a vevők megkárosítása volt a jellemző, manapság azonban már az eladók is a visszaélések céltáblájává válhatnak. Az óvatlan eladót úgy verik át, hogy a piactéren értékesített áruért járó ellenérték fogadásához vagy az áru kiszállításához valamilyen szokatlan, további teendőt várnak el.

Az eladó megkárosításának egyik leggyakoribb módjánál a vevő azzal hívja fel őt, hogy kifizette a meghirdetett terméket, ám arra kéri az eladót, hogy valamilyen távoli hozzáférést biztosító programot (például AnyDesk, TeamViewer) telepítsen a gépére vagy telefonjára annak érdekében, hogy „biztosítva legyen az átutalás fogadása”. Sajnos sok esetben a tájékozatlan eladó eleget tesz a kérésnek, majd végignézi, ahogyan belépnek az internetbanki fiókjába. A károsult gyakran még az úgynevezett erős vagy más néven több faktoros hitelesítésben is segédkezik (például megadja a csalóknak az SMS-ben kapott kódot), ami azt eredményezi, hogy a csalók kizárják őt a saját banki profiljából és kiürítik a bankszámláját.

Az online piactereken alkalmazott csalások egy másik típusánál az eladó egy sms-t kap, amelyben arról tájékoztatják, hogy a termékét kifizették, de „fogadnia kell az összeget” az üzenetben küldött link segítségével, vagy a termék kiszállításához ajánl a „vevő” egy csomagküldő szolgálatot, ismert, jogszerűen működő cégek nevével visszaélve (pl.: Foxpost, DHL, DPD, MPL), és rájuk hivatkozva küldenek adathalász linket tartalmazó üzenetet vagy e-mailt. Amikor az eladó gyanútlanul rákattint, akkor egy, a csalók által készített hamis weboldalon találja magát, ahol meg kell adnia bankkártyaadatait (amivel ezután a csalók vissza tudnak élni, például vásárolhatnak vele) vagy ki kell választania a számlavezető bankját, és arra kattintva megadni a saját banki belépési adatait.

Hamis azonosítási folyamat indítása: A bankok az online belépéshez és a tranzakciók jóváhagyásához kétlépcsős hitelesítést követelnek meg, az ügyfélnek a jelszón kívül egy másik módon is azonosítani kell magát. Ez az azonosítás történhet az ügyfél birtokában lévő kódgenerátorral, az ún. tokennel, amely a sorozatszámától és a használat időpontjától függően egy egyszer felhasználható, rövid ideig (1-2 perc) érvényes kódot szolgáltat, történhet az ügyfél mobilalkalmazása által a telefonján megjelenített push-üzenetben szereplő kóddal vagy az ügyfél által megadott telefonszámra érkező SMS-ben szereplő szám megadásával. Előfordulhat azonban olyan eset is, amikor a másodlagos hitelesítéshez elégséges csak a telefonon megjelenő felugró gombot megnyomni, vagy az ujjlenyomat-olvasóhoz hozzáilleszteni az ujjat. Ezek a jóváhagyási kérelmek megjelenhetnek az ügyfél telefonján akkor is, ha nem személyesen maga az ügyfél, hanem a bankszámlája felett rendelkező más személy kezdeményezte a belépést vagy a tranzakciót.

Munkahelyi átverések - hamis vezetői utasítás: Ezzel a módszerrel általában kifizetési jogkörrel rendelkező alkalmazottat támadnak az elkövetők, akit hamis számla kifizetésére, vagy jóvá nem hagyott átutalás indítására próbálnak rávenni. Arra építenek, hogy az alkalmazottak igyekeznek gyorsan teljesíteni azokat a feladatokat, amelyek közvetlenül a felső vezetéstől érkeznek. A csalók általában részletes információkkal rendelkeznek a szervezetről, és az e-mail rendkívül meggyőzőnek látszik. Ez a fajta megkeresés kéretlen e-mail vagy telefonhívás formájában érkezik, látszatra a megfelelő felsővezetőtől. Rendszerint a téma bizalmas kezelését kéri, de sürgeti az ügyintézést, ugyanakkor szokatlan, a belső előírásoknak ellentmondó kéréseket tartalmazhat.

A csalók tehát megannyi módon próbálnak megtéveszteni bennünket, legyünk résen! A legáltalánosabb tanácsok a következők:

Ellenőrizzük rendszeresen online fiókjainkat!
Ellenőrizzük rendszeresen bankszámláinkat, és a gyanús tevékenységekről tegyünk bejelentést banknál, rendőrségen egyaránt!
Az interneten csak biztonságos webhelyeken fizessünk! Ellenőrizzük, hogy a webhely címének beírására szolgáló mezőben látható-e a lakat, illetve figyeljünk arra, hogy a webcím eleje https legyen, és csak biztonságos kapcsolatot használjunk!
Bankunk soha nem kérdez olyan bizalmas információkat telefonon vagy e-mailben, mint az online fiók hitelesítő adatai (felhasználónév, jelszó). Ha ilyen jellegű felszólítást kapunk, gyanakodjunk, és mielőbb jelentsük a banknál!
Ne osszunk meg senkivel telefonon vagy e-mailben banki vagy személyes adatot, beleértve a bankkártya-adatokat is!
Ne készítsünk, küldjünk vagy tegyünk közzé közösségimédia-felületeken a bankkártyánkról készült fotót!
Ne telepítsünk semmilyen alkalmazást a számítógépre vagy mobiltelefonra más kérésére, még akkor sem, ha azt a bankunk nevében teszik.
Minél sürgetőbb egy hívás vagy üzenet, annál gyanúsabb.
Ha egy ajánlat túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, szinte minden esetben csalás.
Nézzünk utána, ellenőrizzük az adott oldalt, mielőtt vásárolunk!
Csak akkor fizessünk, ha biztonságos az internetkapcsolat! Kerüljük az ingyenes vagy nyilvános wifit!
Mindig ügyeljünk személyes adataink biztonságára, valamint azok biztonságos tárolására!
Szoftvereinket rendszeresen frissítsük, tartsuk őket napra kész állapotban!
Gondoljuk át alaposan, mennyi személyes információt osztunk meg a közösségimédia-oldalakon! A csalók az adataink és fényképeink felhasználásával hamis személyazonosságot hozhatnak létre, vagy megpróbálhatnak átverni bennünket.
Használjunk többlépcsős biztonsági hitelesítést!
Ha azt gyanítjuk, hogy megadtuk fiókunk adatait egy csalónak, azonnal vegyük fel a kapcsolatot a bankkal!
Ha megpróbáltak megkárosítani bennünket, minden esetben tegyünk bejelentést a banknél és a rendőrségen, még akkor is, ha a csalási kísérlet nem volt sikeres!

Források:

(1) https://www.portfolio.hu/uzlet/20231018/egyre-nagyobb-osszegeket-nyulnak-le-a-csalok-a-magyar-lakossag-fele-meg-sincs-felkeszulve-a-kibertamadasokra-646369

(2) https://www.eset.com/hu/it-biztonsagi-temak-cegeknek/social-engineering/

(3) https://www.mnb.hu/fogyasztovedelem/digitalis-biztonsag

A legfelkapottabb 'kábító' szer a brit fiatalok és focisták körében

Thu, 08 Feb 2024 14:30:00 +0000

A dinitrogén-oxid, közismertebb nevén a nevetőgáz komoly problémát jelent a szigetországban. Annak ellenére, hogy már tavaly tavasszal olvashattunk híreket arról, hogy a brit kormány elrendeli a nevetőgáz birtoklásának büntetését, most egy Premier League játékos került a szer használata miatt kereten kívülre, ezzel egyidőben pedig rehabilitációs központon belülre.

A nevetőgáz egy egy színtelen, nem gyúlékony gáz, melynek kellemes édeskés íze és szaga van. A sebészetben és a fogászatban érzéstelenítő hatása miatt alkalmazzák. A szer ugyanakkor alkalmas arra is, hogy eufóriát idézzen elő, e hatása miatt nevezik kéjgáznak, vagy nevetőgáznak.

Kisebb mennyiségben belélegezve nevetést, mámort, pulzáló hang- és képi hallucinációkat okoz, nagyobb mennyiségben érzéstelenítő és narkotikus hatású.

Ritkábban beszélünk róla, de az okozott állapot gyorsan eltűnését követően a szívroham, a stroke és az agykárosodás kockázata megmarad. A hosszan tartó használat depresszióhoz, memóriavesztéshez, inkontinenciához, hallucinációkhoz és idegkárosodáshoz is vezethet. Rendszeres használata elbutulást, tüdővizenyő kialakulását és súlyos csontvelő-elváltozást okozhat. Ezek mellett pedig nagyon veszélyesek a használatához köthető balesetek, hiszen a gáz beszívását követően sokszor előfordul az eszméletvesztés vagy a fulladás. Utóbbi eredménye lehet bénulás és halál is.

Nagy-Britanniában a nevetőgáz a kannabisz után a második leggyakrabban használt kábítószer a brit 16–24 évesek körében, ezért az orvosok már jó ideje kongatják a vészharangot a szer káros hatásaival kapcsolatosan.

Nem véletlen, hogy a brit kormány a vonatkozó törvényt tavaly novemberben módosította, és a kábítószert a C osztályba tartozó ellenőrzött kábítószerré nyilvánította, így az inhalációs célú birtoklása bűncselekménynek minősül.

A nevetőgáz a brit focisták között is népszerű, az egyik Premier League játékosnak elvonóra kellett mennie a függőssége miatt. A rutinszerű drogtesztek nem tudják kimutatni a fogyasztást, ezért népszerű a játékosok körében.

A The Sun szerint a szóban forgó labdarúgót egy egészségügyi központba szállították, miután az aggódó családtagok felvették a kapcsolatot a klubjával. Ugyanezen jelentés szerint tavaly év végén nevetőgázzal teli kannákat találtak egy autóban, amelyben a játékos utasként ült, bár nem derült ki, hogy a kannák kihez tartoztak.

Az eset ismételten felhívja a figyelmet arra, amit a kratom tea kapcsán már hangsúlyoztam: rendkívül fontos lenne, hogy a fiatalokkal beszélgessünk a DÖNTÉS-KÖVETKEZMÉNY-FELELŐSSÉG triászáról. Az elrettentés nem hatékony, de ha kellő bizalmat adunk a gyerekeknek ahhoz, hogy információk birtokába juthassanak, s dönthessenek, valószínűleg nagyobb eséllyel választják a felnőttek által jónak vélt utat.

Források:

(1) https://www.thesun.co.uk/sport/25716897/premier-league-footballer-rehab-laughing-gas/

(2) https://www.thesun.co.uk/news/24665866/laughing-gas-illegal-today-repeat-offenders-jail/

(3) https://www.origo.hu/sport/futball/20240207-labdarugas-kabitoszer-nevetogaz-premier-league-elvono-jatekos-botrany.html

(3) https://index.hu/techtud/2023/03/26/nevetogaz-drog-dinitrogen-oxid-betiltjak-az-egyesult-kiralysagban/