Mire figyeljünk szülőként a nyári szünetben?

A nyári szünet sok gyermek számára a felhőtlen kikapcsolódás időszaka, ám a szülőknek fontos előre gondolkodniuk és felkészülniük a lehetséges veszélyhelyzetekre, főként akkor, ha gyermekük egyedül marad otthon, vagy önállóan vesz részt programokon. A balesetek megelőzése mellett kiemelten fontos a biztonságtudatosság fókuszba helyezése, amelynek alapja a tudatos döntéshozatal és a felelősségvállalás, továbbá a bizalom.

A nyári időszakban alapvetően változik meg a gyermekes családok mindennapi rutinja: június közepén véget ér az iskolai oktatás, júliusban bezárnak a bölcsik és az óvodák is. Sokan ilyenkor veszik ki a szabadságukat, hogy minél többet lehessenek a gyermekeikkel, legalább ugyanennyien azonban ebben az időszakban is kénytelenek dolgozni. S ahogy idősödik a gyermek, úgy marad egyre többet egyedül, vagy vesz részt különféle programokon, távol a családtól. Nézzük röviden át, hogy milyen veszélyek leselkednek a fiatalokra a szünidőben, s hogy mit tud tenni a szülő előrelátó óvintézkedésként!

Egyedül otthon - biztonságban maradni

A szülőknek fontos reálisan felmérni, hogy gyermekük életkorának és érettségének megfelelő-e, hogy egyedül maradjon otthon akár néhány órára, akár hosszabb ideig. A kisebbeknek alapvetően a balesetekkel gyűlhet meg a baja, épp ezért célszerű az otthoni eszközök használatának kontrollálása. A kontroll kétirányú lehet: egyrészről tegyük el hozzá nem férhető helyre a veszélyes és gyúlékony anyagokat, másrészről üljünk le és beszélgessünk a gyermekünkkel az egyes használati tárgyak funkciójáról, igénybevételi módjairól.

Ne feledjük, az elrettentésen alapuló, kioktató jellegű, frontális kiselődásoknak nincs értelme. Sokkal jobban járunk, ha együtt gondolkodunk a gyermekkel, s számára megfelelő kommunikációs csatornákat keresünk. Ilyen például a kisebbek esetében egy mesekönyv. Ajánlom mindenkinek Nógrádi Gábor, Cakó Ferenc illusztrációival ellátott 'Vigyázz otthon, hogy sose érjen baj" című mesekönyvét. Emellett sokat segíthet az eszközök közös használata, hiszen itt is él a régi mondás: "Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem". 

Érdemes vészhelyzeti forgatókönyveket is átbeszélni, begyakorolni:

• mi van akkor, ha tűz üt ki?
• mit kell tenni baleset esetén?
• kit értesítsünk, mik az ingyenes hívószámok?
• gyakoroljuk el, hogy mit kell mondani a telefonba...stb.

Míg évekkel ezelőtt a balesetek elkerülése mellett alapvetően arra hívtuk fel a figyelmet, hogy idegent a gyermek a házba ne engedjen be, legyenek jelszavak, amiket a gyermek egy idegentől kér, legyen körültekintő, ma már vigyázó szemeinket inkább az online térre kell vetnünk.

Bár az egyetlen szülőtől sem elvárható, hogy egyik napról a másikra informatikus és rendszergazda legyen, azért célszerű alapszinten megtanulni, hogy hogyan lehet az appok és tartalmak hozzáférhetőségét kontrollálni, hogyan lehet az internetelérést időkeretek közé szorítani. Nagyon egyszerűen működik például a Google Family Link, amellyel időt és tartalmat is felügyelhetünk. (Részletes használatról ITT olvashatsz.) A gyerekek persze nagyon kreatívak a szabályok kijátszásában, ezért folyamatosan felül kell vizsgálni az alkalmazott védelmi eszközöket. 

További szülői felügyeletet biztosító applikációk:

1. Norton Family
2. McAfee Family
3. Eset Internet Security
   

Éjszaka célszerű a teljes internethozzáférés megszüntetése, hogy kellően kipihenhessék magukat gyermekeink. Minél kisebbekről van szó, annál fontosabb az idegrendszeri és kognitív képességeik fejlődése szempontjából, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alvást tudhassanak magukénak. 

A WHO két év alatt semmiféle képernyőhasználatot nem javasol, utána pedig nagyon fokozatos és lassú ütemben történő hozzáférést kellene biztosítanunk. Vannak persze olyanok is, akik a teljes tiltás mellett teszik le a voksukat, de egy bizonyos életkor felett ez már többnyire nem lehetséges, mert a gyermek különféle csoportokból értesül az őt érintő releváns információkról.

Fontos ugyanakkor látni, hogy a tiltás, kontroll önmagában itt sem elegendő! Beszélgessünk a gyermekkel, esténként, főleg a szünidőben próbáljunk meg minél több közös játékot kitalálni, társasozzunk, kártyázzunk, mutassunk alternatívát a telefon nyomkodása helyett.

Emellett célszerű lehet egy online etikett, másképpen netikett közös kialakítása, amelyben természetesen nemcsak a gyermekre vonatkozó kötelezettségeket célszerű rögzíteni. A netikett lehet egyfajta családi együttélési hitvallás, amelyben kifejezzük például az étkező asztal szentségét, azaz közös étkezéseknél nincs telefon az asztalnál. Rögzíthetjük azt is, hogy mennyi időt, kivel, hogyan tölthetnek az online térben, s kifejezetten javaslom, hogy az online kommunikáció módjairól, engedett formáiról is rendelkezzünk, nehogy gyerekünk akarata ellenére elkövetővé váljon. 

A gyerekek az online térben bátrabbak és merészebbek, úgy hiszik, hogy az írott szöveg kevésbé bántó, erősíti ezirányú gondolataikat, hogy a képernyőn keresztül nem látják a másik felet és nem tapasztalják a kiváltott érzelmeket, ráadásul attól sem kell félni, hogy a másik 'nyakon vág', hiszen nagyon messze, egy másik monitor előtt ül, sokszor úgy, hogy az offline térben nem is ismerik egymást, tehát a találkozás esélye is kicsi. 

Érdemes lehet azzal kapcsolatosan beszélgetést kezdeményezni, hogy mennyire értelmezhető félre az, amit leírunk, enyhíti-e a mondatunk súlyát, ha emojit teszünk a végére, s egyáltalán csak azért, mert online térben vagyunk, mondhatunk-írhatunk-e ilyet vagy olyat a másiknak.

Távol a családtól - veszélyek az otthon falain kívül

A nagy melegben többnyire szeretünk a szabadban, azon belül is a vízparton lenni. Első veszélyként jelentkezhet a vízbe fulladás, melyet gyakran az idéz elő, hogy a fiatalok egymást felüllicitálva próbálnak vakmerőségből újabb és újabb kihívásoknak megfelelni. Ezen cselekmények túlnyomó többsége a figyelem megszerzése, illetve a középpontba kerülés miatt valósul meg, így első körben arról érdemes beszélgetni a gyermekkel, hogy miért fontos számára mások elismerése. 

A balesetek másik oka a nem megfelelő körültekintés melletti felelőtlen vízbe ugrás, a túl messzire beúszás, esetleg a tapasztalat hiánya. Itt arról érdemes értekezni gyermekünkkel, hogy soha ne felejtse el: a döntés-következmény-felelősség triászának lényegét, ami szerint a folyamat eredője mindig a saját cselekvése lesz.

Fontos lehet még a nagyobbak esetében a nyári bulizásokról, fesztiválozásokról, táborokról beszélgetni. Megannyi kisebb-nagyobb veszéllyel találkozhat ilyen helyeken a fiatal. Egy táborban például ki gondolná, hogy veszély lehet a zuhanyzó?! Pedig sajnos így van: míg korábban fogkrémmel kentük be a másik kilincsét, s nevettünk, ha belenyúlt, addig ma nagyon egyszerű egy képet kattintani a másikról a zuhanyzóban, körbeküldeni... s máris megtörtént az igazán komoly baj.

Kezdeményezzünk beszélgetést arról, hogy mi a jó hecc és a jogsértés, erkölcsi határátlépés, esetleg bűncselekmény közötti különbség. Ezt megtehetjük anélkül, hogy jogtudósok lennénk, ugyanis nem az lesz a lényeg, hogy helyesen minősítjük-e az adott cselekményt Btk-beli besorolása szempontjából. Sokkal inkább az, hogy elgondolkozunk közösen gyermekünkkel, hogy mit érezhet az, akit esetleg olyan helyzetbe hozunk, mint a zuhanyzós jelenet.

A nagyobb gyermekek, azaz a fiatalok esetében már a bulizás veszélyeire érdemes gondolnunk. Itt is több területet érinthetünk, az első ilyen a helyszínre jutás, illetve a hazautazás. Sokszor felejtik el a fiatalok, hogy egy pénteki kiruccanás, vagy egy fesztivál este sem csak addig tart, amíg szól a zene, utána épségben haza kell érni. Jó lenne, ha egy-egy társaság időben és előre megtervezné, hogy adott estén ki felel a hazajutásért, s aki ezt vállalja, nem fogyaszt alkoholt. Az is megoldás lehet, ha az este elején mindenki félretesz egy-két ezer forintot, s az este végén azt közösen taxira, fuvarra költik.

A bulizás egyik nagy veszélye, ha gyermekeink kevesebben indulnak haza, mint ahányan elmentek. Persze, ez nem minden esetben jelent valódi veszélyt, mert lehet, hogy a társaság egy tagja idő előtt hazament, másik társasághoz csatlakozott, esetleg megismerkedett valakivel. A probléma az, hogy ilyenkor gyakran legyintenek a fiatalok, mondván "rossz pénz, nem vész el", s nem is foglalkoznak azzal, hogy hova tűnhetett a barátjuk. Nagyon fontos lenne szabályként követni, hogy mikor elindul valaki haza, tegyen egy rövid jelzést a többiek felé, a többiek pedig azért tegyenek egy kört a másik felkutatására. Ha ugyanis a társ sokat ivott, rosszul lett, fekszik valahol a sátrak között, akkor komoly baja eshet, eltűnhetnek az értéktárgyai, s maga is megsérülhet.

A szülők többsége a mértékletes alkoholfogyasztást is átbeszélheti gyermekével, de ez talán gyakrabban előforduló téma, mint az utolsónak szánt gondolati egység: agresszivitás a bulikban. Az alkohol, az egyes szerek sajnos - ahogy a felnőttek esetében is - megváltoztathajták a fiatalok viselkedését és a józan ítélőképességét. Beszéljük át, hogy színpadok előtti küzdőterek tumultusában, a sorban állások közepette egy-egy lábfejre taposás, meglökés nem feltétlenül rossz szándékú, nem kell azonnal beszólni, ütni. Olykor az agresszívnak gondolt megnyilvánulásokat és az abból eredő balhékat egy kedvesebb mosollyal, egy normális hangvételű mondattal el lehet kerülni. S kerüljük is el, nem kell beleállni kötekedő alakokba, haladjunk tovább, kerüljük ki őket, nem azért mentünk, s költöttünk több tízezer forintot a belépőre, hogy a kórházban vagy a fogdán kössünk ki.

Szóval itt a nyár, a fiatalok megindulnak, beszélgessünk velük sokat! Fontos azonban, hogy higgyünk bennünk, bizalommal forduljunk hozzájuk, mert ha tiltással akarjuk megóvni őket a fenti nehézségektől, akkor előbb vagy utóbb a tudtunk nélkül vágnak neki az éjszakának, vagy ha a tudtunkkal is, mindent is be akarnak majd pótolni... s annak soha nincs jó vége!!!

(1. fotó forrása: Pexels.com - RDNE Stock project)(2. fotó forrása: Pexels.com - Kaboompics.com)
(3. fotó forrása: Pexels.com -  Vishnu R Nair)

Nincsenek hozzászólások

Válasz